A HUNGARISTA MUNKÁSERKÖLCS
/Írta: Gergely Géza vasmunkás, a munkásság munkarend vezetõje.
Közreadja: B. Kiss-Tóth László.
Az írás teljes terjedelemben megjelent A Nép címû napilap 1943. nov. 11-i számában.
Szemelvények az írásból:/
A nemzetiszocializmus egyaránt határoz jó és rossz, erkölcsös és erkölcstelen tetteink felett, tekintet nélkül arra, hogy hol és mikor kell cselekedeteink felett birálatot mondania.
A régi fogalmakhoz képest valóban határozottabb és keményebb körvonalakat von az erkölcs meghatározásában, de semmivel sem teszi nehezebbé vagy korlátozottabbá az életet és a gondolat és cselekvés szabadságát, csak megkövteli a képmutatás és álszenteskedés nélküli erkölcsi felfogást mindenben, az igazságos és szigorú birálatot magunkkal szemben, hogy mások cselekedetei felett igazsággal és tárgyilagossággal mondhassunk ítéletet.
A HUNGARIZMUS ERKÖLCSTANA arra késztet bennünket, hogy erényeinkben igyekezzünk túltenni embertársainkon, nehogy arra kényszerüljünk, hogy másokat olyasmiért rójjunk meg, amit önmagában szentesítünk.
A képmutatással szemben az igazságosság , jóság, jóindulat és embertársunk, testvérink iránti megértés a mi szemléletünk elsõ tényezõi.
Nem rendkívüli, nem emberfeletti és mégkevésbé valami átszellemült felsõbbrendûséget kívánunk az új munkásfajtától, hanem, hogy egyszerû, jószándékú, cselekvõ és alkotó tagja legyen népünknek, nemzetünknek, tehát legyen ember a teremtés igazi formájában.
A jóság és háládatosság velünk született tulajdonságok, amelyeket a helytelen nevelés vagy múltbeli ferde életszemlélet, (liberalizmus, marxista bolsevizmus, kapitalizmus) átformálhattak, de ki nem irthattak.
E két tulajdonság helyes felismerése és gyakorlása teszi elsõsorban emberivé az értelemmel megáldott lényt.
Ennek következménye a mások iránti jóindulat, segítés és támogatás, más szóval a közösségi érzés.
Testvéreink, munkatársaink iránti jóindulat azonban nemcsak anyagi vonatkozású.
Tudásunk és tehetségünk ne csak érvényesülésünket szolgálja, hanem hasznosítsuk a köz javára, nemzetünk boldogulására, hogy a helytelent a helyes irányba tereljük, hogy a rosszat átváltoztassuk jóvá.
Nem az elhamarkodott bírálat, nem a megvetõ ítéletmondás azok az eszközök, amelyekkel mások tudatlanságát vagy helytelen felfogását elintézzük, hanem a jóindulatú felvilágosítás, a tény helyes szemléltetése.
Ne gúnnyal és bántással intézzük el a helytelen kijelentést, ne sértegetéssel és lenézéssel fogadjuk a tudatlan kérdezést, vagy állítást,
hanem magyarázzuk meg neki/k/ az igazat és bántó kioktatgatás nélkül tereljük a tévelygõ agya/ka/t a helyes felismerés és okszerû gondolkodás felé.
A lenézés és gúny ugyanis mindig ellenséges indulatokat vált ki az emberbõl, konokká és dacossá teszi azt, akinek cselekedeteit vagy gondolatait nem helyeseljük és így kényszerítjük arra, hogy továbbra is oktalan gondolatok és cselekedetek közepette éljen.
Az ESZMÉHEZ való hûség feltétele a mindenkor kiállásra kész magatartás, és a minden bírálatot elbíró cselekedet, mellyel a jelvénynek és zászlónak becsületet és tiszteletet szerzünk.
Mert az ESZME a faj felemelése a nemzet boldogulása és jóléte iránti magasztos tevékenységre, harcra késztet és szövetkeztet , és ez önmagában önfegyelmet, önfeláldozó szolgálatot és feltétlen engedelmességet követel.
A NEMZETISZOCIALISTA GONDOLAT a nemzet javára mindenben a jóra való törekvésre kész a segítésre, a fokozott kötelességteljesítésre, az érdemnem jutalmazására, a tudás és tehetség elismerésére szolgál.
A rosszat csak úgy vagyunk képesek legyõzni, ha igyekszünk mindig jobbak lenni másoknál.
Ha egy nemzet legyõzte a rosszat és jobbá vált a többinél, akkor minden bizonnyal tisztelet és megbecsülés fogja kísérni a többi nemzet részérõl.
Vissza kell tehát adnunk az erkölcs és erény igazi értelmét, hiszen minden emberi társadalom alapja az erkölcs.
Erények nélkül pedig nem létezik a nemzet.
Testvérek! Elbukik az a nép, amelynek megsegítésére a veszélyes pillanataikban nem születnek hõslelkû férfiak!
Elbukik az a nemzet, ha a közösségért és a nemzet jövõje érdekében nem emelik fel szavukat azok, akik a lelkükben és vérükben hordozzák fajtájuk szeretetét és a fajuk sorsáért való aggódást, és akkor is, ha nincsenek hazafiak, akik a hõsiesség, az önfeláldozás és az áldozatkészség erényével tündökölnek...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
